Az anyagtudomány és technológia kiemelkedő műhelyének kutatási ajánlónkban ismertetett iratanyagából a 20. század második felének ipartörténete is kirajzolódik.
A századfordulón a mérnöki tudományok a gyártási eljárásokat általában két fő csoportba sorolták: a mechanikai és a kémiai technológia csoportjába, bár egyes területeken – mint pl. a gumi-, a cement vagy a papíripar – nem lehet éles határokat húzni. A fémek, fák megmunkálását, a hengerlést, a forgácsolást, az öntést, a préselést, kovácsolást stb. a mechanikai technológia témakörébe sorolták. Idekerültek a szálas és rostos anyagok, így a fonás és a szövés, vagy akár a malomipar is, mint a gabonafélék malmi megmunkálása. E területtől nem elválasztható a szerkezeti és az építőanyagok vizsgálata sem. A húzó-, hajlító-, szakító-, koptató-, törési vizsgálatok a mechanikai technológia szorosan vett fontos tartozékai. A kémiai anyagvizsgálatok széles skálája a vegyelemzésektől kezdve a fizikai, illetve a fizikai-kémiai műszeres vizsgálatokig (spektroszkópia, mágneses rezonancia stb.) az idők során rendkívüli mértékben bővítették a mérnöki tevékenység során használt anyagokról nyerhető ismereteinket.
E tudás intézményesített központja a Műegyetemen 1889-ben alapított Mechanikai Technológia Tanszék volt, amely az iskolateremtő tudós, az 1877-ben a gépészmérnöki szakosztály első gépészmérnöki oklevelét megszerző, később dékán majd rektor Rejtő Sándor (1853–1928) nevéhez fűződik. Rejtő Sándor úttörő tudós volt, aki megkísérelte az addig csak leíró jellegű technológiát elméletileg is meglapozott tudományággá fejleszteni és az anyag minőségének meghatározásához szükséges általános érvényű minősítő eljárásokat kidolgozni. Az általa alapított tanszéket nyugdíjba vonulásáig, 1924 között vezette. A professzor és utódai, Misángyi Vilmos (1880-1948) majd Gillemot László (1912-1977) irányításával a tanszék kutatási területe a fémek, a textilanyagok, a fa, a bőr, a papír feldolgozásának, valamint a malomipar elméleti és gyakorlati kérdéseinek a legszélesebb körű vizsgálata volt.
A Mechanikai Technológia Tanszék 1970-ben egyesült az 1952-ben létrehozott Villamosipari Anyagtechnológia Tanszékkel: az új intézmény neve Mechanikai Technológia és Anyagszerkezettani Intézet lett, amely 1997-ben a Mechanikai Technológia és Anyagszerkezettan Tanszék nevet vette fel. E tanszékek szellemi örököse a 2004-ben megalakított Anyagtudomány és Technológia Tanszék, amely a hegesztéstechnológiától a kompozitokig ma is számos terület nemzetközi hírű szakértőit tömöríti.
A tanszék és elődintézményei történetét a BME Levéltárban a VIII.132. fond alatt, 95 dobozban őrzött dokumentációból jól megismerhetik az érdeklődők. Sok más oktatási egységhez hasonlóan itt is találunk olyan éveket, amelyekből nem maradt fel iratanyag; az 1945 és 2008 közötti évkörből őrzünk dokumentumokat. Az iratok egy része a legtöbb tanszékre jellemző típusokba sorolható: a működés, oktatás, tudományos előmenetel, konferenciák, tanulmányutak és szakmai szervezetek – mint az Anyagszerkezeti és Anyagvizsgálati Munkaközösség – dokumentumai kerültek be a levéltárba. Az alapvetően iktatással nyilvántartott iratok némelyike nemcsak tanszéktörténeti jelentőséggel bír, egy iktatókönyv segítségével korábban 1956-os adalékot is mutattunk már be.
Kutatási ajánlónkban ezúttal kutatási, ipari jellegű iratokra hívjuk fel a figyelmet. A tanszék története során nagyon sok, főként az anyagvizsgálattal összefüggő ipari megbízást (külső kutatást, ún. KK munkát) kapott. Az ennek során keletkezett dokumentáció nemcsak a tanszék történetéhez, hanem Magyarország 20. századi második felének ipartörténetéhez is érdekes adalékokkal szolgál. Ennek illusztrálására mutatunk be néhány érdekes dokumentumot, amely 1948-ban keletkezett és amely a háború utáni iparfejlesztési törekvésekhez kötődik.
Dugattyú bevizsgálás az államrendőrség részére
A Műegyetem Újjáépítésének Tervezői Munkaközössége anyagvizsgálati megbízása a lágymányosi telephely helyreállításának munkálataival kapcsolatban
A nagy múltú Óbudai Hajógyár a második világháború végén szovjet hadizsákmány lett és 1953-ig az „Óbudai Hajógyár az Orosz Állam tulajdonában” nevet viselte. volt. Ilyen néven adták megbízásukat Gillemot professzor tanszékének.
A jelentős villamosipari cég, a Szalay István Részvénytársaság (SZIRT) fejléce fölé 1948-ban már az „Államosított vállalat” pecsét került.
A Kölnben alapított, Felten és Guillaume részvénytársaság nagy múltú kábelgyár volt. „Rendkívül kényes ügyként” kezelték anyagvizsgálati megbízásukat, melyről sajnos több dokumentum nincs a levéltár birtokában.
A Kossuth-híd a második világháború alatt tönkrement budapesti hidak pótlására úgynevezett félállandó hídként működött 1946-tól 1956-ig. Röntgenes ellenőrzővizsgálatot végzett rajta a tanszék, melynek költségeit az illetékes minisztérium utalta ki.
A Műegyetem szakemberei mind a mai napig részt vesznek a Lánchíd fenntartási és karbantartási munkálataiban. 1948-ban a Közlekedésügyi Minisztérium bízta meg a tanszéket a lánclemezek vizsgálatára.
A tanszék 1948-ban egy egész sor szilárdságtani vizsgálatot végzett el különféle tejipari üzemek számára alumíniumkannákon. Itt az Országos Magyar Tejértékesítő Központ megbízását és a vizsgálati dokumentáció egy részét láthatjuk.