Alfred Nobel 1895. november 27-én kelt végrendeletében rendelkezett a ma a nevét viselő díj megalapításáról. A vagyonának kamataiból szándékozott évente díjazni a kiemelkedő tudományos eredményeket, tehát nem életművet, pályafutást, hanem konkrét teljesítményt, találmányt.
Maga Nobel is feltaláló volt. Az őt híressé tevő dinamit szabadalmát 1867-ben adta be, és az 1896-ban bekövetkezett halálakor több mint 300 szabadalommal rendelkezett.
A novemberi hónap dokumentumának a Levéltár gyűjteményében található, Nobelt érintő szabadalmi perrel kapcsolatos rektori hivatali iratot választottuk. Alfred Nobel szabadalmi panasszal élt Franke Hilmar és Bosshard János ellen, akik 1872-ben egy úgynevezett repesztő pászta feltalálását jelentették be a hivatalnak (a dokumentumból kiderül, hogy a paszta nitroglicerinbe áztatott szénsav, magnézium, szénsavas mész és egy kevés lőrost keveréke volt).
A Magyar Királyi Földművelés- Ipar és Kereskedelmi Minisztérium elé 1874-ben került az ügy. A szakértői vélemény megfogalmazására a Műegyetem professzorait kérték fel. Az ezzel kapcsolatban összehívott bizottság 1874. december 28-án tartotta ülését Vész János Ármin rektor, Wartha Vince, Sztoczek József, Bielek Miksa és Nendtvich Károly részvételével.
Az ügyben szakértőnek felkért Wartha Vince véleményével, miszerint Franke Hilmar és Bosshard János találmánya lényegesen eltér a Nobel-félétől, az egész bizottság egyetértett.
(Jelzete: BMEL 3/c. 4. doboz, 296/1874-75., a képre kattintva a dokumentum pdf-ben olvasható)
Az ügy végkimenetelére a Budapesti Közlöny 1882. márciusi száma ad választ számunkra. Az 1881 októberében átruházott szabadalmak között bukkanhatunk az alábbi bejegyzésre.