Áprilisi hónap dokumentumának egykori miniszterelnökünk, egy tanévig rektorunk, a 80 éve öngyilkosságot elkövető Teleki Pál műegyetemi gyászjelentését választottuk.
A forrástípus nem szokatlan felsőoktatási levéltárakban sem, és ha egy kicsit jobban megvizsgáljuk, hamar rájöhetünk, milyen gazdag forrásértékkel bír. Egy ilyen dokumentumból nem pusztán a halálozás tényét és a temetés idejét ismerhetjük meg, hanem biográfiai, családtörténeti, prozopográfiai (történeti segédtudomány, amely emberek valamely csoportjának különféle adatait tartalmazó adattárak összeállításával és vizsgálatával foglalkozik) stb. kutatásokhoz is felbecsülhetetlen információkat tartalmaz(hat). Megismerhetjük belőle az elhunyt vallási hovatartozását, temetésének rítusát és helyét, közelebbi és távolabbi rokonainak névsorát, az elhunyt titulussorát, korábbi munkahelyeit, kiemelkedőbb tudományos eredményeit és a sor még folytatható (természetesen más-más információk szerepelnek a család és a munkahelyek, egyesületek, közösségek stb. által kiadott gyászjelentésekben). Már ebből a rövid felsorolásból is világosan kirajzolódik, hogy egy-egy személyre vonatkozó kutatás során nem szabad figyelmen kívül hagyni ezt a forrástípust sem.
A földrajztudós dr. Teleki Pál gróf az 1920-ban létrejött Közgazdaságtudományi Egyetem egyetemi tanára volt, majd amikor az intézmény 1934-ben a Magyar Királyi József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetembe integrálódva annak Közgazdaságtudományi Kara lett, ő is műegyetemi professzorrá vált, a Gazdasági Földrajzi Tanszék vezetőjeként. Egyetemünknek az 1937/38-as tanévben rektora is volt. Tudományos és akadémiai munkája mellett politikai pályán is mozgott: volt külügyminiszter, vallás- és közoktatásügyi miniszter, valamint kétszer miniszterelnök is. Műegyetemi rektorsága után, 1939-től is ő vezette a kormányt, amikor az ország háborúba lépése előtt néhány hónappal, 1941. április 3-án önkezével vetett véget az életének. A kormányzóhoz írt búcsúlevele itt olvasható.
Haláláról a június 20-án tartott Egyetemi Tanács ülésén is megemlékeztek, méltatták Teleki tudósi érdemeit: „A megboldogult a hazai felsőoktatás terén több mint két évtizeden át folytatott kiváló működésével, valamint elismert tudományos munkásságával felejthetetlen érdemeket szerzett.” Az ülés teljes szövege itt érhető el.
„Az egyetem értesítendő, hogy nem onnan temetnek. A professzorok is maradjanak otthon. Gyászjelentés nem nyomtatandó.” Teleki Pál búcsúlevelében emellett a lehető legvisszafogottabb temetést kérte, ám mégis nagy állami pompával búcsúztatták és helyezték örök nyugalomra a Nemzeti Sírkertben (és gyászjelentés is készült). A hónap dokumentumaként bemutatott gyászjelentés kivételesen nem Levéltárunk állományában található, hanem az Országos Széchenyi Könyvtár őrzi (a gyászjelentések adatbázisa honlapjukon is elérhető).
A Műegyetemhez kötődő személyek (oktatók, hallgatók, munkatársak) gyászjelentéseinek digitális másolatai már Levéltárunkban is megtalálhatók. Egy részüknek eredeti példányát is őrizzük, ezek döntően a halálozást bejelentő jegyzőkönyvek lapjai között, a professzorok hagyatékaiban vagy az egyetemi személyi anyagokban lelhetők fel.