A novemberi hónap dokumentumának ezúttal egy levéltárpedagógiai módszerekkel feldolgozható 1944-es hallgatói panaszlevelet választottunk.
A sokszínű levéltári feladatok között kevés hálásabb akad, mint amikor az érdeklődéstől csillogó gyerekszemekkel találkozunk. A levéltárak rendszeresen tartanak iskolai foglalkozásokat, amelyek célja a levéltár feladatainak, a hétköznapi emberek életében felmerülő igényének, a levéltárosok munkájának, illetve a történelmi források több szempontú értelmezésének és felhasználásának megismerése.
Az idén 50 éves levéltárunk számára ezek a levéltári foglalkozások a BME Gyerekegyetemen való részvételt jelentik. Ezen a nyáron immár hatodik alkalommal fogadtunk csoportokat, akik a levéltár mellett a mindennapi műegyetemi diákélet régi dokumentumaival is megismerkedhetnek, és többek között szövegértő-elemző kompetenciáikat, történelmi tudásukat is fejleszthetik. Sok olyan iratot találtunk már, amelyek jól feldolgozhatók a gyerekekkel közösen, ebből mutatunk be most egyet.
Szlávin József 1920-ban Vejtén, Temes megyében született, 1941 őszén iratkozott be a Gépészmérnöki Karra. Az 1943/44-es tanévben volt harmadéves hallgató. 1944. március 25-én küldte meg panaszos levelét a Rektori Hivatalnak, amelyet szöveghű átírásban is közlünk.
Tekintetes Rektori Hivatal!
Alulirott Szlávin József III éves gépészmérnökhallgató azon panasszal fordulok a tekintetes Rektori Hivatalhoz, hogy a mult héten a müegyetemi ruhatárból a jó minőségű sálom nélkül kapom vissza a kabátom.
A rejtélyes eltűnést a következőkkel akarom alátámasztani:
Az ősszel is történt egyik kollegámmal, kinek a finom kalapja nem került elő, ezt elpanaszolta és néhány nap mulva előhozzák holmi véletlen kifogásokkal. Voltak még ehhez hasonló esetek, de az illető kollegák nem bánják a kisebb cikkeket. Az én részemről nem tudok oly könnyen lemondani a vörös selyemsálamról, mert nincs módomban egy jóval olcsóbb sálat sem beszerezni mostani időkben, délerdélyi menekült lévén. Az tudom igazolni, hogy volt nálam, amugyan aznap reggelén hideg havas idő volt, este pedig 2 évfolyamtársammal együtt (Villányi és Luigsch) a kabátainkat a főkaputól vettük át még 7 óra előtt, persze én sál nélkül kaptam meg a kabátomat. Ezért jutalomképen egy tisztességes hülést szereztem akkor este.
Kérem a tekintetes Rektori Hivatalt, hogy hasson oda a ruhatárosokhoz, hogy ezen konjunktúrának nevezett időben ilyen esetek ne fordulhassanak elő és a sálamat hozzák elő, vagy keressék meg a ruhadarabot, a puszta kézmosás, amivel ők fogadtak, nem vígasztal engem; nem gyanusitom őket lopással, de kerítsék elő.
Kérésem megismétlésével maradok hazafias tisztelettel:
Szlávin József
gmh
Bp. 1944. III. 25.
A levél feldolgozása során a levél stílusának (korabeli megszólítások és levélzáró formulák) elemzése mellett a történelmi helyzet (menekültstátusz), a korszak férfidivatja, sőt, még az időjárási anomáliák kérdésére lehet kitérni, illetve az az egyetemtörténeti adat is kiderül belőle, miszerint a központi épületben valaha ruhatár működött, amelynek a levél alapján a helye is meghatározható.
A levél utóéletéhez tartozik, hogy a sállopás miatti meghűlés szerencsére nem okozott maradandó károkat az egykori hallgatóban, mivel diplomája 1947-es megszerzését követően 1948-1956 között a hazai vas- és fémiparban dolgozott, majd az 1956-os forradalom leverését követően Angliába távozott, ahol 1984-es nyugdíjba vonulásáig szintén mérnöki munkakörökben tevékenykedett. 1998-ban pedig aranydiplomáját is átvehette az Alma Materben.