A Műegyetemi Evezős Clubot 1910 áprilisában alapították a brit egyetemi sportkörök mintájára. Történetéből idézünk fel egy nehéz időszakot a hónap dokumentumával.

A Clubot a „gentleman-eszmények megerősítése érdekében” hozták létre, tagjai számos versenyen bizonyították tudásukat és sokat tettek az egyetemi sporttevékenység és az utánpótlás-nevelés érdekében. Az egyetemi csapat sikeresen szerepelt az 1924-től minden évben megrendezett budapesti egyetemi regattán, a középiskolai ifjúsági csapat pedig a megalakulás éveitől fogva szintén a magyar élmezőnybe tartozott.

Képes Pesti hírlap, 1937. május 19.

A második világháború végén Budapest hadszíntérré válása nemcsak a felsőoktatási infrastruktúrát, hanem vele együtt az egyetemi sportkörökét is nagymértékben károsította. A háború utáni újrakezdés speciális problémái olvashatók ki abból a levélváltásból, amely a IV. sz. Gépszerkezettani Tanszék, a műegyetemi Gazdasági Hivatal, valamint a Rektori Hivatal között zajlott 1947-48-ban a Műegyetemi Evezős Club (MEC) hajói elhelyezésének ügyében. Mint az iratokból kiderül, Kund Ede, a később Kossuth-díjas gépészmérnök, mezőgazdász, a gázgépekkel és automobilokkal foglalkozó IV. Gépszerkezettani Tanszék vezetője már 1947 őszén kérte a rektort, hogy a tanszék laborjában ideiglenesen elhelyezett hajókat szállítsák el, mert a tanév második felében oktatni szeretne a helyiségben. Miután hosszánál fogva akkor ez volt az egyetlen alkalmas helyiség a hajók befogadására, patthelyzet alakult ki.

A MEC vezetői – Hörcher Ferenc elnök, Pádly Iván főtitkár és Arvé Károly tanárelnök –, 1948 február 19-én részletes levelet küldtek Csűrös Zoltán rektornak, amelyben beszámoltak aktuális helyzetükről, ezt választottuk a hónap dokumentumának. Eszerint a háború alatt elpusztult az összes, mintegy 40 darabból álló hajóállományuk, minden evezőlapát, a hajókba beszállást segítő tutaj, az edzőmedence és a klubház is. Nagy lelkesedéssel vetették magukat a helyreállító munkába és 1947 őszéig pótolták az eszközök egy jelentős részét, s a továbbiakhoz rektori támogatást kértek. Remélték, hogy törekvéseknek köszönhetően megszűnik majd az a „visszás állapot, hogy a Műegyetem hallgatói idegen clubok színében kénytelenek versenyezni, és hivatalos clubjukat, a M.E.C.-et – megverik…” A jövendő versenyeken való méltó induláshoz – így például a Magyarországon megrendezendő főiskolás evezős világbajnoksághoz – pedig már állandó trénerre is szüksége volt az egyesületnek.

Az evezősklub által készített költségvetésre nem volt fedezet, így nem kapták meg a tréner alkalmazásához és az önálló csónakház építéséhez szükséges támogatást. Niemetz Sándor gazdasági igazgató ideiglenes csónakszín építését javasolta az MT épület mellé, mivel a Központi épületben való ideiglenes elhelyezés sem volt kivitelezhető. Ehhez a MEC részére adománygyűjtést javasoltak, valamint az egyetem újjáépítése során maradt építőanyagot tudták felajánlani.

A MEC vezetői által a „Magnifice Domine Rector”- nak, azaz nagyméltóságú rektor úrnak címzett udvarias hangú levél egy eltűnőben lévő korszak egyik utolsó emléke. Alig egy év múlva, a kommunista rendszer megerősödésével a régi sportklubok nagy részét – így a Műegyetemi Evezős Clubot is – megszüntetik. Az 1983-ban megalakult Universitas Evezős Egyesület informálisan a MEC hagyományainak folytatója volt. A nagy múltú egyesület 1989-ben kapta vissza eredeti nevét és az egyetemi klub jogutódjaként alakult újjá.