Ugrás a tartalomra

A műegyetemi hallgatók nemzetközi kitekintésének egyik első emléke május hónap dokumentuma.


1873-ban a címben olvasható mottóval világkiállítást rendezett Bécs. A rendezvény a monarchia nagyhatalmi helyzetének megerősítését, a főváros világvárosi rangra emelését, valamint Bécsnek a riválisokkal: a dinamikusan fejlődő Berlinnel és az e rendezvények terén vetélkedő Párizzsal és Londonnal szembeni térnyerését szolgálta.
1873 fontos év volt Budapest és a Műegyetem életében is. A fővárost ekkor egyesítették, a Műegyetem pedig – az alig két évvel korábban elnyert egyetemi ranggal összhangban – elkezdte az építész- és vegyészképzés megszervezését is, a mérnöki és gépészmérnöki szakosztályok (karok) mellett.


Illusztráció a bécsi világkiállításról a Vasárnapi Újság mellékletének (Képes Kiállítási Lapok) 1873. decemberi számából

 

A rangos nemzetközi esemény kapcsán a különböző országokból számos terület képviselői alapítottak szakmai bizottságokat a kiállításon való részvétel vagy látogatás koordinálására. A Műegyetemen az előkészítő, ún. egyetemes osztályból négy, a mérnöki szakosztályból hat, a gépészmérnöki szakosztályból egy főt választottak a hallgatói bizottságba: az erről készült feljegyzés e hónap dokumentuma. A bizottságban részt vevő hallgatók között később nagy mérnöki karriert befutott személyeket találunk: ilyen volt például Décsey Lajos (1853-1939), a Magyar Királyi Vasút igazgatója, vagy az iskolateremtő vízépítő mérnök, Kvassay Jenő (1850-1919).

BMEL VIII. 3c. 491/1872-73. sz. irat

 

A bizottság létrejöttét vélhetően katalizálta az a sajtóban megjelent olvasói levél, amely nemcsak a bécsi mérnökhallgatók magyar társaik iránti fogadókészségét, hanem  a hazai szerveződés nehézségeit is feltárta. A Hon 1873. február 1-i cikkében ez áll:

 

A február 4-én létrejött bizottság tevékenységének egyik fennmaradt emléke a szerény anyagi háttérrel rendelkező hallgatóknak a világkiállításra szervezett tartózkodásával kapcsolatos. A technikusok anyagi problémáinak orvoslását az 1862-ben alapított Műegyetemi Segélyegylet igyekezett segíteni kölcsönök vagy segélyek folyósításával. A világkiállítás nemcsak a kiállítók, hanem a látogatók számára is sok tanulsággal szolgált, hiszen a legfontosabb tudományos-technikai újdonságokkal is megismerkedhetett az expóra jegyet váltó közönség. Mindezért a mérnökhallgatók részvételét is ösztönözte az egyetem, mivel „az emberiség haladásának és tökéletesedésének folytonosságáról leginkább a gépcsarnokban van alkalmunk meggyőződni” – ahogyan a Vasárnapi Újság képes mellékletének tudósítója írta az eseményről. (Tegyük hozzá, iparjogvédelmi okok miatt a kiállított műszaki eszközökről, tervrajzokról csak nehezen beszerezhető engedélyekkel lehetett fényképeket és feljegyzéseket készíteni.)

Ugyanakkor a műegyetemi oktatók is próbáltak állami forrásokat szerezni tanulmányútjukhoz, mellyel a legmodernebb ismeretekhez férhettek volna hozzá. A rektori iratokból azonban kiderül, hogy a szavazással az útra kiválasztott hat professzor - Wartha Vince ’vegyiparműtani’, Kruspér István gyakorlati mértani és felsőbb geodéziai, Nagy Dezső gépszerkezettani, Kherndl Antal víz- és hídépítészettani, Pilch Ágoston gépiparműtani és Schuller Alajos természettani – támogatását elutasították. A világkiállítási alapból támogatást kapott azonban a későbbi rektor – ekkor még tanársegéd – Jónás Ödön gépészmérnök, valamint Virág Lajos, a mértan tanársegéde.

 


Kiállított szerszámgépek rajzai a Vasárnapi Újság képes mellékletének 1873. novemberi számából

 

Az egyetemisták utazási törekvéseiről „A Hon” 1873. február 16-i cikkében beszámolt – a közérdeklődésre szintén számot tartó egyetemépítési tervekkel együtt:

 


A Segélyegylet április 3-i ülésén „felolvastatik a világkiállítási bizottmány folyamodványa, mely szerint az 5 technikust 20-20 ft-al azon czélból óhajt segélyeztetni, hogy azok a bécsi kiállításon megjelenhessenek. Erre nézve az elnök a pénztárnok jelentését kéri a pénztár állapota felől. Cseresnyés [Jenő, elnök] elfogadhatónak véli elvben, s az ügyet zárülésig elhalasztani óhajtja.” A június 21-i ülés jegyzőkönyve szerint „Szabó Jenő [pénztárnok] kérdést intéz a bizottmányhoz a bécsi közkiállításra küldendő szegény műegyetemi ifjak segélyezése tárgyában”, minek eredményeképpen „határoztatott, hogy a pályázat függesztessék ki e tárgyban”. A Segélyegylet június 26-i ülésének jegyzőkönyve pedig már a támogatottak nevét is közli: László Béla, Lippai Béla, Mihályffy József, Pap Ferencz, Szlovacsek Lajos, Uj György.

Az 1873-as bécsi világkiállítás – amelynek 150 éves évfordulójára e napokban is számos program emlékezik meg az osztrák fővárosban – nagy erkölcsi sikerrel és jelentős anyagi veszteséggel zárult. A Műegyetem hallgatói számára pedig az egyetemi kapcsolatépítés egyik értékes tanulságokkal szolgáló fejezete lett.