Ugrás a tartalomra

Egy 19. század végi új műegyetemi diákegyesület alapításának fiaskóját mutatja be július hónap dokumentuma.


1873-ban hallgatók egy csoportja tervezet nyújtott be a hatóságokhoz, hogy támogatást kérjen egy Hungária nevű „tanulóegyesület” alapítására (ez a szerveződés nem azonos az 1919 és 1945 között működő Hungária Magyar Technikusok Egyesületével). A dokumentáció megvizsgálására Conlegner Károly (1812-1892), a Műegyetem rektora Gerlóczy Gyula (1837-1893) és Dobránszky Péter (1845-1918) jogászdoktorokat, az egyetem professzorait kérte fel, akik 1873 februárjában a következő szakvéleményüket nyújtották be, amelyet betűhív átírásban is olvashatunk.

 

BMEL VIII. 3c. 533/1872-73. sz. irat

 

„Vélemény

a m. kir. József-műegyetemi ifjúság körében tervezett „Hungaria” ügyében. A m. kir. József-műegyetem tanuló ifjúsága körében „Hungaria” czímen szövetség alapítása terveztetik, melynek lényege és alakja iránt felvilágosítást ad az ifjúság köréből benyujtott alapszabályok tervezete. Ezen tervezet a műegyetem tanácsa által alulírottaknak adatott ki véleményadás végett. Alulírottak e megbízás folytán eljárván, következőkben állapították meg véleményeiket:

A „Hungária” tervezett szövetsége, bármennyire kívánatos is különben az egyetemi ifjuság üdvös czélokra irányuló tömörülése, egyrészről felesleges; mert az egyetem és műegyetem ifjúsága körében már többrendbeli hasznos egyesületek állnak fenn, minők: az olvasó egylet, dalárdák stb. mely egyesületekben sikeresen lehet a szép czélok felé törekedni; másrészről a Hungária benyújtott tervezete a czélhatározás, eszközök, alakulás, szervezet, a szövetség vagyona és igazgatása tekintetében annyira határozatlan és hiányos, hogy annak alapján szövetség egyáltalán alig jöhetne létre, vagyha mégis létrejönne, akkor az az óhajtott czélok helyett csak surlódásokra és zavarokra vezethetne az ifjúság körében. Tekintve e mellett azon körülményt, hogy a tervezet határozatlanságának és hézagainak leple alól olyféle hátsó gondolatok vehetők ki, melyek alapos gyanúra szolgáltatnak okot arra nézve, hogy a tervezett szövetség a német egyetemeken honos „Corps” és „Burschenschaften”-féle irányt kívánná követni; végül azon sajnos tapasztalatok miatt, melyeket hírlapok útján a közönség a műegyetemi ifjúság körében állítólag fennálló „Hungaria” tagjai önfeledő viseletéből meríthetett: alulírottak a „Hungaria” szövetség létesülését az épen jellegezett tervezet mellett kívánatosnak és ajánlatra méltónak nem tartják.

Buda-Pesten, 1873 Február 9-én
Dr. Dobránszky tanár Dr. Gerlóczy Gyula”

 

Az elutasító indoklásban érdekes mozzanat a Burscenschaftokra és a lapokban megjelent híradásokra való utalás. A német nyelvterületen lévő egyetemeken komoly hagyományai vannak a középkori előzményekkel rendelkező diákszervezeteknek (Korpsstudenten, Burschenschaft, Landsmannschaft). A Burschenschaftok (magyarul általában bajtársi szövetségeknek fordítják) viszonylag későn születtek meg. Az ős-Burschenschaft (Urburschenschaft) 1815-ben alakult a jénai egyetemen. Létrehozatalában fontos szerepet játszottak a napóleoni háborúkban önkéntesként harcoló német egyetemi polgárok. A német nemzeti egység gondolatának megerősítésében nagy szerepet játszottak e szövetségek. Ma is több száz ilyen egylet működik Németországban. Magyarországon a Soproni Egyetem hallgatói követik az egykori Burscheschaftokra épülő selmeci diákhagyományokat.

A Burschenschaftok jellegzetessége az idősebb és a fiatalabb tagok közötti hierarchia megléte, az egyenruha, a különféle, gyakran vaskos diákhumorral fűszerezett összejövetelek szervezése és az ún. menzúra (Mensur) hagyománya volt, amely egy hagyományos, erősen szabályozott vívópárbaj a különféle egyetemi diákszervezetek tagjai között, melyet éles kardokkal, tőrökkel vívtak. Az ilyen, gyakran mondvacsinált okokra épülő kardpárbajok lényege elsősorban a próbatétel maga és az adott közösséghez való hűség bizonyítása volt.

A korabeli magyarországi sajtóban élénk polémia kísérte ezeknek az egyleteknek a tevékenységét. A Pesti Napló 1868 októberében például így üdvözli a Tudományegyetem kebelében alakítandó diákkört: „kívánjuk a szövetségnek a legszebb sikert, de nagyon sajnálnék, ha Magyarországon a német Corps és Buschenschaftságot akarná meghonosítani, mely részint nevetséges és gyermekes értelmüket vesztett külsőségeket, részint pedig veszekedést és monstre-ivást ápolgat. Nem nekünk való, nem is találjuk másutt, mint a németeknél.” 1871-ben pedig szintén a Pesti Napló tárcaírója a grazi egyleteket – nem kis éllel – így mutatja be: „Valamint a legtöbb német egyetemeken, úgy itt is divatoznak az egyetemi polgárok által alkotott tanulók egyletei. Gráczban az úgynevezett Corps-oknak (testületek) és Burschenschaft-oknak (tanulótársulatok) van a legnagyobb keletje. A Corps-oknak főczélja: a sörivásban gyakorlat és minden legkisebb apróságokért párbajra hívás; más czélja általában nincs is. (…) Nemesebb czéllal bírnak a Burschenschaft-ok. Ezeknél ugyanis a német nemzeti szellemet ébreszteni, szoros barátságkötés által a kör tagjai közt solidaris összeköttetést létesíteni, politikai eszmecserét váltani, és magokat a tudományokban képezni a főczél. A Corps-oknál különféle nemzetiségűek vannak, mint németek, olaszok, szlovének, horvátok, magyarok stb., egyáltalában az ilyféle egyesületeknek semmi nemzeti jellege nincs. Tagjainak leinni magokat mintegy ex offo [hivatalból] kell.”

A würzburgi Nassovia Corps rókái, azaz újoncai 1892-ben (Forrás: wikipédia)

 

A Burschenschaftokkal szembeni ellenérzés nemcsak a tagok „erkölcstelen” viselkedése miatt volt nagymértékű: sokan a német nyelv és kultúra terjesztésének nemkívánatos eszközét látták benne, amely a kiegyezés utáni kultúrpolitikai elképzelésbe nem illeszkedett. Egy 1870-es botrányos eset nagy port vert fel: az egyik selmeci diák azért lett öngyilkos, mert a Bursch egyik bálján állítólag nem engedték, hogy magyarul szólaljon meg. A műegyetemi hallgatók ilyen irányú szervezkedése sem aratott osztatlan sikert. Az Ellenőr című lap 1872. július 2-án a következőket írta, valószínűleg az alakuló gyűlésről:

A sajtóhírek beszámoltak arról az 1872 novemberében tartott selmeci bálról is, melyen a hírek szerint a Hungariát alapítani kívánó diákok is részt vehettek:

 

Az „egy academista” aláírással jelzett írás csak futólag utal „néhány pesti vendég vitézkedésére”. Kovács Gyula bányamérnöksegéd A Hon című laphoz írott, december 3-án leközölt levelében már részletes leírást ad a vélhetően a menzúra párbajok kiprovokálását célzó „balhézásról”:

Mindezek fényében érthető, hogy Conlegner Károly dékán a vallás– és közoktatási miniszterhez írott 1873. február 20-i keltezésű levelében kijelenti: „a hazai egyetemi hallgatóságnak üdvös czélokra törekvő tömörülését (…) kívánatosnak tekinti ugyan, de a német egyetemeken dívó Corps és Burschenschaftok irányának követését – mit a „Hungaria” tettleg szem előtt tartani látszik – nálunk egyáltalán nem helyeselheti.”