November hónap dokumentuma egy olyan kérelem és önéletrajz, amely nemcsak a benne foglalt információk miatt forrásértékű, hanem mert megformálása egyben írója mérnöki kvalitásainak is fokmérője.
Napjainkban az önéletrajok és motivációs levelek írása külön tudománnyá vált, és a munkakeresőket és személyzeti ügyekkel foglalkozó munkatársakat számtalan szakmai anyag segíti ebbéli tevékenységükben. A régi időkben is nagy gondot fordítottak arra, hogy egy levél tetszetős és meggyőző legyen. A BME Levéltár a 19. századból is számos olyan folyamodványt őriz, amelyet már praktizáló mérnökök írtak abból a célból, hogy a megfelelő vizsgák letételével tevékenységüket hivatalossá tegyék, vagy azok körét kibővítsék. Erre példa a BMEL VIII. 3c. 187/1872-73. sz. irat, amely tartalma és megformálása miatt is bemutatásra érdemes.
A levél hátteréhez fontos adalék, hogy 1850-ben összevonták a mai Műegyetem két legfontosabb elődintézményét, a József Ipartanodát és az Institutum Geometricumot, ezzel együtt pedig mintegy két évtizedre megszűnt a mérnöki oklevelek kiadásának joga. A Királyi József Műegyetem 1871-es megalapítása lefektette az oklevélszerzés feltételeit is, ugyanakkor 1868 és 1880 között mintegy száz, csak a kataszteri felmérésre jogosító, speciális földmérő oklevelet is kiadtak: az egyik kérelmező történetét ismerhetjük meg a hónap dokumentuma összeállításban.
A Műegyetem rektorához írott folyamodványt egy térképész-dinasztia tagja írta: Siskovits Károly (1829-1907), akinek édesapja Siskovits Mihály (1788-1859) az egri érseki uradalom főmérnöke volt. Fiai szintén e mesterséget folytatták. Bona Gábornak az 1848/49-es szabadságharc tisztikaráról szóló monográfiájából tudjuk, hogy Siskovits Károly 1848. októberében állt be a 26., Egerben szerveződő honvédzászlóaljhoz. Alakulatával decembertől a világosi fegyverletételig a felső-tiszai, ill. az I. hadtest kötelékében küzdötte végig a szabadságharcot, tizedesként, őrmesterként majd hadnagyként, idősebb korában pedig a Heves megyei Honvédegylet tagja volt. Siskovits Károly a kérelmet tapasztalt szakemberként írta 1872-ben a frissen kinevezett Pauler Tivadar (1816-1886) vallás- és közoktatásügyi miniszternek, hogy „engedtessék meg nékie kegyesen, hogy miszerint a mérnöki szigorlatokat magány-úton letehesse” abból a célból, hogy az elnyert oklevelével önállóan vállalhasson munkákat. A rendkívül szép írással megírt levél, az egyedileg rajzolt fejléc egyben ékes bizonyítéka is térképrajzolói szaktudásának. Indoklásában részletes szakmai önéletrajzot mellékelt, amelyet betűhíven is közlünk.
„Hogy a jelenkorban az ember a választott tudományos életpályáján csak akkor és úgy haladhat kellő sikerrel és biztonsággal, ha a képességét igazoló oklevél birtokában van, azt a hódoló tisztelettel alólírottnak tapasztalhatni, több ízben alkalma volt.
Húsz éve már, hogy mint Mérnök és jelesen mint Földmérő működöm és munkáim mindenütt mint pontosak elfogadtattak és dicsérő elismeréssel találkoztak, s mégis ki vagyok zárva minden önálló mérnöki vállalatból és kényszerülök másnak neve alatt dolgozni, mert nincs rendszerinti mérnöki okmányom.
Hogy miért nem vagyok ennek birtokában, azt az 1848/9-dik évi belviszályok okozták.
Bevégezvén ugyanis az egri Lyceumban a bölcsészeti és jogi tanulmányaimat, mit az 1. 2. 3. és 4. alatt ide zárt bizonyítványok igazolnak, s a mellett édes Atyám mellett, ki sok éven át az egri Érsekséget mint uradalmi Fő-Mérnök szolgálta, úgy később Tranger Ignácz egri káptalani Fő Mérnök Úr mellett
a mérnökségbe elméletileg, úgy mint gyakorlatilag bevezettem, az a/. alatti bizonyíték szerint. 1848/9-ben a haza védelmében kortársaimmal együtt részt kellett vennem, s az 5/. alatti okmány bizonysága szerint a Honvédségnél a főhadnagyi rangig léptem elé. A belviszályok legyőzetése után, mint volt Honvéd a cs. kir. rendes Katonasághoz voltam besorozandó, de a felülvizsgáló katonai bizottság részéről felmentetésemet nyertem ugyan, mit a 6./ alatti mellékletből, melynek eredetijét azonban nem bírom, kiviláglik, de egy úttal az országos földméréshez, a catasterhez alkalmaztattam, hol a 7/. és 8/. számú okmány szerint, 1852. évi február 21-étől fogva a Szerb vajdaságban és temesi Bánságban, mint almérnök, azután a 9./ számú okmány szerint 1857. évi october 1-től fogva mint valóságos mérnök szolgáltam, és működöm a 10. sz. okmány tanúsága szerint 1858. évi január 12-én saját kérésem folytán az országos főmérésnél elfoglalt hivatalomtól elbocsátottam, mind szakavatottságom, mind magam viseletére nézve elismerő tellyes dicséretet nyerhetni szerencsés voltam.
Akkor léptem, mint segédmérnök a Mlgs. [méltóságos] egri Főkáptalannál hivatalba, s hogy ott is a 10 évi szolgálatom alatt főnökeim helyes megelégedését kivívtam azt a 11/. sz. alatt ide csatolt bizonyítvány igazolja.
Majd mérnöki magánvállalatoknál is közreműködtem, úgy jelesen a Jászberény Várossa tulajdonát képező Lajos Mizse és Bene puszták felmérésénél és földbecslésénél hasonló dicsérő elismeréssel, mint azt a 12. és 13 számú bizonyítványok tanúsítják.
Legujjaban ismét az egri főkáptalannál vagyok hivatalban mint Segédmérnök, mint az a 14. sz. alatt ide hajtott
jegyzőkönyvi kivonat bizonyítja, s így több, mint 20 éve hogy mérnöki hivatalt viselek, s e tudományt gyakorlatilag folytatom. Hogy mindamellett nem volt alkalmam ezen idő alatt a mérnöki szigorlatokat letenni, ennek oka az, hogy a magán szigorlatok letehetésére kitűzött határidő először akkor járt le, midőn az országos felmérésnél voltam alkalmazva, azután pedig magán körülményeim nem engedték meg azt, hogy Pestre menjek, s ott üdőzzek, mert magam, s családom részére kenyeret voltam kénytelen keresni, mit az egri főkáptalani uradalmak tagosítási munkálatokban közreműködésem által sikerült csak elérni.
Még csak [most] jöttem olly kedvező viszonyok közé, hogy a kényszerből régelmulasztott szigorlatok letevéséről gondoskodhassam; csak most nyílt meg előttem a tér, hogy az egri főkáptalannak kegyes engedelmével a szigorlatokat magán úton letehetném, s most anyagi viszonyaim is ollyanok, hogy az erre szükséges időt e czélokra szánhatnám.
De czélom nem az, hogy a mérnöki terjedelmes szakmához szükséges, s megkívántató minden tudományból tegyem le a szigorlatot, boldog volnék, s vígasztalva nézhetnék jövőm elébe, ha földmérői okmányt megnyerhetném, mely által fel lennék jogosítva földmérői munkákat saját nevem alatt felvállalni és nevemmel megerősíteni, sőt állásomban előléptetést is reménylhetnék.
Mély alázattal bátorkodom tehát Nagyméltóságodat megkérni, hogy nékem a földmérői képesítést igazoló szigorlatoknak magán útoni letehetését kegyesen megengedni, s ez által egy igyekező, szakgyakorlott családos embert boldogítani méltóztassék.
alázatos esedezésem mellett, hódoló tisztelettel maradtam.
Nagyméltóságodnak legalázatosabb szolgája
Egerben Február 17-én. 1872
Siskovits Károly”
A levélre rövid ajánlást írt Lévay Sándor (1808- 1873) egri nagyprépost, miszerint „Folyamodó, mint kitűnő, becsületes, szorgalmatos, ügyes ember, Nagyméltóságú Minister úrnak magas figyelmébe mély tisztelettel ajánlom.” A miniszter az ügyet a Műegyetem illetékességi körébe utalta, így került a dokumentum a BME Levéltárba.
Sztoczek József rektor a térképész kérelmére 1872 áprilisában jelezte, hogy a földmérői szigorlatnak semmi akadálya nincs, ha előtte a Műegyetemen elemi mennyiségtanból és gyakorlati mértanból levizsgázik. A szigorlat tárgyai pedig gyakorlati mértan, valamint az úrbéri törvények lesznek, amit 1873 január 1.-ig abszolválnia kell.
A földmérő november 28-án jelentkezett az elemi mennyiségtan vizsgára alábbi szövegű levelében.
„Nagyságos egyetemi Rector Úr!
A Kir. József műegyetem másolatban idecsatolt, reám nézve kegyes határozata szerint leendő: van szerencsém Nagyságodnak az elemi mennyiségtanból vizsgára magamat ezennel tisztelettel bejelenteni.
Pesten November 28-án, 1872.
Nagyságodnak legalázatosabb szolgája
Siskovits Károly”
A „szorgalmatos” mérnök sikeres szigorlatáról pedig a miniszterhez címzett levélre írott precíz feljegyzésből tudhatunk: „Alulírott ezennel elismerem, hogy jelen kérvényemhez mellékelt összes okmányaimat – szigorlatom letétele után – mi napon kezemhez vettem. Pesten, 1872 decz. 11.-én. Siskovits Károly mérnök”.
E mellékletek további sorsáról sajnos nem tudunk. A szerény szakember vélhetően e feljegyzés során írhatta alá először „mérnökként” a nevét. A későbbi munkáit már teljes joggal szignálhatta „rendszeres” vagy „rendszerinti”, azaz a megfelelő okmányokkal rendelkező, hiteles szakemberként.
Siskovits Károly „rendszeres mérnök” rendezési térképe (forrás: Heves Megyei Levéltár, Hungaricana)
Siskovits Károly munkáinak egy részét a Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára őrzi és tette online is elérhetővé.